Nem vészes!
Nem akartam beleszólni a kagylóba!Az apám tényleg csak most hív fel?Ezt meg tehette volna 2 évvel hamarabb is.
-Enn,légy szíves beszélj apáddal!-kérlelt anya,de nem mondtam semmit csak a fejemet ráztam.-Akkor legalább köszönj neki!
-Szia!-köszöntem neki nagy meg erőltetésemre.Ugyan már!
-Szervusz szívem!-csinált úgy mintha én lennék a szíve csücske.És ezután visszaadtam a telefont.Bementem a kor termembe, nagyon meglepődtem,ugyanis lett egy szobatársam, de hisz ő a sulinkba jár, mindig is helyes és normális srácnak tartottam.Valami sport magazint olvasott, amikor megszólalt.
- Hello!-pillantott felém.
- Szia!-néztem vissza.
- Hogy-hogy itt vagy?Csak nem neked is róka koma visszatérés van a gyomrodban?-kérdezte jó pofisan.
- Ömm, nem csak kivizsgáláson vagyok itt!-rögtönöztem, bár igaz is nem?
- Már értem!Szóval akkor azért vagy pizsamában!?-gúnyolódott.
- Istenem!Muszáj ki forgatnod a szavaimat?-csodálkoztam sértődötten.Már nem is olyan normális.
- Bocs, hogy élek!-kacsintott rám, amitől én egyből elpirultam, bár melyik lány nem?
- Ne szemtelenkedj!-raktam a kezem a derekamra.
- Hoppá!Enn, bekeményít műsora!-röhögött fel.Most komoly, hogy a nevemet is tudja?!
- Honnan ismersz egyáltalán?-tettem fel neki ezt a kérdést ami elég hülyén hangzott.
- Suli.-felelt egyértelműen, és furcsán nézve.
- És a nevemet honnan tudod?-vágtam egyet a combomra.(Kicsit fájt!Au)
- Khm...Rá van írva a köntösödre:My name is:Enn!-röhögött fel.Amitől egy kicsit én is el mosolyodtam.
- A fenébe!Tényleg.-vörösödtem el, de csak tettetve.-Egyébként elestél, hogy így áll a hajad?-vágtam vissza.Amúgy az a fél oldalas felnyalt hajra gondolok,ami manapság a fiúk divatja.
- Csak balról fúj a szél!-húzta féloldalas mosolyra a száját
- Nem is tudtam,hogy ennyire beképzelt vagy!-hőköltem hátra, de tényleg meglepett.
- Csak is! Tudod ez az imaginem.-mondta tettetett bájgúnár hangon.
- Áhh!Bájgúnár tagokkal nem foglalkozom!Kérem a következőt!-vettem kicsit ütősebbre a dolgokat.
-Feladom!Te nyertél!-adta meg magát.És én büszkén így szóltam:
-Na azért!
Anya nyitott be, egy cukros zacskóval.
- Már össze is barátkoztatok?-kérdezte meghatódva.
- Ti ismeritek egymást?-csodálkoztam.
- Hát, anyukájával nagyon jóban vagyok-mosolygott, és a kezembe nyomta a cukros zacsit amire én nagyon rosszallóan pillantottam.- Hoztam egy kis édességet, habcukor, grillázs, és egy kis tutti frutti. remélem szeretitek!
- Ó! Köszönöm szépen, de én egy falatot sem birok lenyomni a torkomon-utasította vissza, anya pedig megértően bólintott. Hát én nem tiltakoztam az édesség ellen, fogtam a zacskót és turkálni kezdtem benne, a kezem közé akadt egy grillázs amit elkezdtem rágcsálni, de olyan ciki volt, mert ropogott a fogam alatt és ez kicsit hangos volt. Mosolyogva nézett rám a fiú akinek még mindig nem tudom a nevét. Anyu viszont már kiment a kor teremből.
- Szóval elmondanád végre miért vagy itt?-váltott komolyabbra. Még egyik fiú sem csinált így mint Ő.
- Az már biztos, hogy nem lennél a helyemben.-néztem le a földre, miközben a grillázsom utolsó darabját ettem. Miért mondjam el neki? Nem is ismerem! És mi van akkor ha a suliban mindenkinek elmondja?
- Rosszabb mint az én betegségem?, mert egy hányásos cuccnál nem lehet rosszabb szerintem.-kérdezte.
- Még annál is. Tegnap nagyon fájt a hasam sőt, még az előtt is, és azt hittem megjött vagy ilyesmi, de nem egyáltalán nem. Fürdés közben pedig egy kis dudor volt a hasamon, ami szintén rejtélyes dolog volt. Másnap a suliban nagyon rosszul voltam és elájultam, aztán pedig itt ébredtem. És akkor tudtam meg hogy van egy...-és ekkor nem tudtam befejezni a történtek végét, ugyanis újra könnybe lábadt a szemem.-Egy daganatot. A fiú viszont csak ennyit tudott mondani: -Sajnálom.
- Ne! Ne sajnálj, utálom ha sajnálnak.-tiltakoztam. Mégis melyik ember szereti ha sajnálják?! Szerintem senki sem.
- Oké. Ne haragudj. Megértelek, de figyelj mi van akkor ha ez a daganat nem is rosszindulatú?! Akkor sima ügy az egész.-nézett rám mosolyogva. Ő legalább optimista lélek nem úgy mint én.
- Nem tudom, állítólag ma este tudom meg a leleteket, de nem nagyon várom.-sóhajtottam egy óriásit, hogy beleszédültem. -Egyébként meddig leszel itt, már jobban vagy? Nem hánysz?- érdeklődtem, mert ugyanis szerintem sem lehet rosszabb a hányásnál, ilyen átmeneti betegségben.
- Ma nem volt Róka, és szerintem ha így haladok tovább, akkor simán kiengednek már holnap.-mondta bizakodóan, én egy kicsit sajnáltam, hogy már holnap elmegy, de ha minden igaz akkor én is.
- Értem.-szögeztem le.- Mennyi az idő?- néztem rá, és már készültem elővenni a telefonomat, de ő gyorsabb volt.
- 20:00, háh már megint én győztem.
- Azt kötve hiszem. Na kimegyek hátha megtudok valamit.- nyitottam ki az ajtót.
- Oké, sok szerencsét!-bólintott. Én pedig rámosolyogtam. Amikor kimentem, anyát kerestem a büfénél, de nem találtam ott. Éppen, Dr. John jött velem szemben.
- Látom jobban vagy!- mondta. Már amennyire jól.-Megvannak a leletek, de ehhez anyukádat is meg kell várnunk, aki épp most jött meg.- nézett anyára.
- Jó estét! Siettem ahogy tudtam!- fújta ki magát, ugyanis tényleg látszott, hogy futott.
- Hol voltál?- kérdeztem.
- Egy pár dolgot vettem.
- Oké.
- Akkor elmondanám az eredményeket.-törte meg a csendet a doktor úr.-Kérem nyugodjon meg, és Enn te is! A vizsgálatokkal nem tévedtünk, tényleg van egy daganatod, de attól tartok rosszindulatú.
- Értem.-szólalt meg anya. Én nem éreztem semmit, egyszerűen fogtam magam és vissza sétáltam a szobámba.
- Na mi lett?- nézett eléggé bizakodóan rám a fiú.Annyit mondtam: -Rosszindulatú.
Ledobtam magam az ágyamra, bedugtam a fülesem, elfordultam. Haragudtam mindenkire az egész világra, azt gondoltam mindenki tehet róla, hogy velem ez történik. Ilyenkor csak egyetlen dolog nyugtat meg: a zene.
- Hát, anyukájával nagyon jóban vagyok-mosolygott, és a kezembe nyomta a cukros zacsit amire én nagyon rosszallóan pillantottam.- Hoztam egy kis édességet, habcukor, grillázs, és egy kis tutti frutti. remélem szeretitek!
- Ó! Köszönöm szépen, de én egy falatot sem birok lenyomni a torkomon-utasította vissza, anya pedig megértően bólintott. Hát én nem tiltakoztam az édesség ellen, fogtam a zacskót és turkálni kezdtem benne, a kezem közé akadt egy grillázs amit elkezdtem rágcsálni, de olyan ciki volt, mert ropogott a fogam alatt és ez kicsit hangos volt. Mosolyogva nézett rám a fiú akinek még mindig nem tudom a nevét. Anyu viszont már kiment a kor teremből.
- Szóval elmondanád végre miért vagy itt?-váltott komolyabbra. Még egyik fiú sem csinált így mint Ő.
- Az már biztos, hogy nem lennél a helyemben.-néztem le a földre, miközben a grillázsom utolsó darabját ettem. Miért mondjam el neki? Nem is ismerem! És mi van akkor ha a suliban mindenkinek elmondja?
- Rosszabb mint az én betegségem?, mert egy hányásos cuccnál nem lehet rosszabb szerintem.-kérdezte.
- Még annál is. Tegnap nagyon fájt a hasam sőt, még az előtt is, és azt hittem megjött vagy ilyesmi, de nem egyáltalán nem. Fürdés közben pedig egy kis dudor volt a hasamon, ami szintén rejtélyes dolog volt. Másnap a suliban nagyon rosszul voltam és elájultam, aztán pedig itt ébredtem. És akkor tudtam meg hogy van egy...-és ekkor nem tudtam befejezni a történtek végét, ugyanis újra könnybe lábadt a szemem.-Egy daganatot. A fiú viszont csak ennyit tudott mondani: -Sajnálom.
- Ne! Ne sajnálj, utálom ha sajnálnak.-tiltakoztam. Mégis melyik ember szereti ha sajnálják?! Szerintem senki sem.
- Oké. Ne haragudj. Megértelek, de figyelj mi van akkor ha ez a daganat nem is rosszindulatú?! Akkor sima ügy az egész.-nézett rám mosolyogva. Ő legalább optimista lélek nem úgy mint én.
- Nem tudom, állítólag ma este tudom meg a leleteket, de nem nagyon várom.-sóhajtottam egy óriásit, hogy beleszédültem. -Egyébként meddig leszel itt, már jobban vagy? Nem hánysz?- érdeklődtem, mert ugyanis szerintem sem lehet rosszabb a hányásnál, ilyen átmeneti betegségben.
- Ma nem volt Róka, és szerintem ha így haladok tovább, akkor simán kiengednek már holnap.-mondta bizakodóan, én egy kicsit sajnáltam, hogy már holnap elmegy, de ha minden igaz akkor én is.
- Értem.-szögeztem le.- Mennyi az idő?- néztem rá, és már készültem elővenni a telefonomat, de ő gyorsabb volt.
- 20:00, háh már megint én győztem.
- Azt kötve hiszem. Na kimegyek hátha megtudok valamit.- nyitottam ki az ajtót.
- Oké, sok szerencsét!-bólintott. Én pedig rámosolyogtam. Amikor kimentem, anyát kerestem a büfénél, de nem találtam ott. Éppen, Dr. John jött velem szemben.
- Látom jobban vagy!- mondta. Már amennyire jól.-Megvannak a leletek, de ehhez anyukádat is meg kell várnunk, aki épp most jött meg.- nézett anyára.
- Jó estét! Siettem ahogy tudtam!- fújta ki magát, ugyanis tényleg látszott, hogy futott.
- Hol voltál?- kérdeztem.
- Egy pár dolgot vettem.
- Oké.
- Akkor elmondanám az eredményeket.-törte meg a csendet a doktor úr.-Kérem nyugodjon meg, és Enn te is! A vizsgálatokkal nem tévedtünk, tényleg van egy daganatod, de attól tartok rosszindulatú.
- Értem.-szólalt meg anya. Én nem éreztem semmit, egyszerűen fogtam magam és vissza sétáltam a szobámba.
- Na mi lett?- nézett eléggé bizakodóan rám a fiú.Annyit mondtam: -Rosszindulatú.
Ledobtam magam az ágyamra, bedugtam a fülesem, elfordultam. Haragudtam mindenkire az egész világra, azt gondoltam mindenki tehet róla, hogy velem ez történik. Ilyenkor csak egyetlen dolog nyugtat meg: a zene.
Jó lett Lillus! Kövit! :)))
VálaszTörlésKöszike...:) oki :3
VálaszTörlés