6. rész

Mégis?

A kocsi alatt lévő kövek zaja ébresztett fel az álmomból, ugyanis elaludtam útközben. 3-kor indultunk el most fél 5 van, kicsit kezdett sötétedni, és lassan a lámpák is világítottak. Az ablakon bámultam ki, figyeltem ahogy elhaladunk a nagy Tölgy fák mellett. Olyan volt, mintha nekik is lábuk lett volna, és jönni kezdtek volna utánunk.

- Na hogy vagy kicsim?- kérdezte anyu, és a visszapillantóba nézett. Most jobban vagyok, mint ahogy eljöttünk a kórházból.

- Jobban.- csuktam be a szemem újra, de aztán kinyitottam, mert valami, ill. valaki a fejemben volt. A telefonszám, és Ő. Elővettem a zsebemből a kis cetlit, amire rá írta az E-Mail címét, és a számát. Emellett, még kavicsokat, üres cukros papírt, és egy karkötőt ami nem is az enyém volt. Egy kis maci lógott rajta sok virággal. Megnéztem jobban, és a rajta lévő pici bilétán egy név volt: Christian. A szívem elkezdett zakatolni, és még, hogy ő nem tud felkelni. Mindjárt fel is húztam az ékszert, és nézegettem a csuklómon. Annyira boldog voltam, és egy picit talán tényleg egy picurit el tudtam hessegetni a tényeket. Anyu megtörte a csendet.

- Minek örülsz ennyire?- fordult hátra. Inkább nem mondok még semmit neki.

- Ööö, láttam egy kicsi mókust rohanni, és olyan aranyos volt.- füllentettem de anya csak a szemöldökét vonta fel.

- Hát, úgy tudom utálod az egér féléket, és ebbe bele tartozik a mókus is.

- Akkor ezek szerint megkedveltem őket, sőt szeretnék egy hörcsögöt.

- Majd meglátjuk, de ha nagyon szeretnél...

Hát persze, hogy nem szeretem az egér féléket, és a hörcsög szerintem tényleg aranyos, de nem élnék vele egy légkörben. Egy tábla volt az úton amire New Jersey volt írva, és lassan beértünk a fővárosba, Trentonba. Az emberek kávézókban ültek és beszélgettek. Voltak akik az utcán zenéltek. Minden szép, és gazdag volt. Egy lány csapat az I Miss The Miseryt énekelték, és egy üveg Jack Daniels a kezükben.

- Anya, ez neked nyugalmas környezet?!- kérdeztem tátott szájjal. Most miért? Ahogy megyünk egyik utcáról a másikra, részeg fiatalokat, vagy bulizókat látunk.

- Hát, amikor mi itt voltunk apáddal utoljára akkor nem ilyen volt.- nézett körbe. 

- Apám is volt itt?- kérdeztem meglepetten, mert én kiskoromban úgy ismertem utál más környezetben lenni, de azóta lehet, hogy megváltozott, Sőt biztos vagyok benne, hisz 9 éves koromban láttam utoljára, és már abból csak kép foszlányok maradtak meg bennem.

- Igen, itt volt a nászutuk egy nagyon szép szállodában.- válaszolt komoran. Nem szeret ő sem beszélni apámról, felidézi benne a rossz emlékeket, amikor megtudta, hogy van egy nője, és már legalább egy éve együtt vannak. A város szélén voltunk, de akkor már teljesen sötét volt, de csak a fákat, a bozótot és egy nagyon szép házat láttam, ahova bekanyarodunk. Óriási volt, olyan mint azokban a kosztümös filmekben. Nagy erkély, lekerekített ablakok, és sok-sok virág. Valamint egy kis kupola az emeleten túl. Mintha a mesében lennénk. Egy szomszéd sem volt a közelben.

- Megérkeztünk, telefonálok Marie nénikédnek.- nyomkodta anya az okos telefonját, amit tőlem kapott karácsonyra. Ahhoz képest elég jól tudja kezelni. - Rendben, azt mondja nyugodtan menjünk be, Thora a lánya segít bevinni a bőröndöket. - Légy velük kedves, mert most halt meg a férje Marienek és biztos nem dolgozta még fel.

- Oké, én mindig úgy kezdek mindenkivel, hogy kedves vagyok, úgyhogy ezzel nem lesz probléma.- mosolyogtam.

Kiszálltunk a kocsiból, és a csomagtartóban bóklásztunk, amikor megjelent előttünk Thora.

- Sziasztok! Anyu mondta, hogy kell egy kis segítség.- köszönt barátságosan.

- Szia!- üdvözöltem én is normálisan.- Nem szükséges, de ha nagyon szeretnél.- csináltam, egy fogsoros nevetést. Amikor beléptünk a házba, óriása világítás fogadott. A nappaliban, szemüvegben ott ült Marie.

- Szervusztok kedveseim! Már alig vártam, hogy ide érjetek.- ölelt meg minket. Erős ibolya illata volt, ami beterítette az egész házat.

- Hello!- viszonoztam a köszönést, és az ölelést.

- Biztos nagyon éhesek lehettek, készültem vacsorával, gyertek az étkezőbe. Thora, te addig vidd kérlek fe a bőröndöket.- utasított mindenkit.Mondjuk egy jó vacsora, most nem ártana.

- Hát persze, mindig nekem kell cselédkednem.- tette hozzá a csípős megjegyzést Thora.

- Nem kell, majd mi felvisszük,- szólalt meg anya. Udvarias akart lenni, de Marie rászólt:

- Figyelj, mindig ilyen morcos, most szakított a barátjával. Hagyd csak. Majd megbékél.

Sok finomság között, már teljesen jól laktam. És megkérdeztem, hogy merre van a mosdó. Amikor kimentem, összefutottam a ház kutyájával Jollyval, egyből láttam, hogy egy keverék. a fürdőszoba is nagyon igényes volt. megigazítottam a sminkem, és újra rápillantottam, a csuklómon lévő karkötőre. Eszembe jutott Christian. Hiányzott, pedig  csak két napig voltunk összezárva egy kórterembe, és akkor is csak alig ismerem, de nem érdekel akkor is megfogott benne valami. Megmutatták a szobámat, levendula virágok voltak a falon. Kicsit kipakoltam, elrendezgettem a dolgaimat. Aztán lehuppantam az ágyra és elővettem a laptopomat. Már nagyon régen interneteztem. Facebookon is alig voltam az utóbbi időben. mikor beléptem, Lili rögtön rám is írt. 

- Szia hogy vagy, hívni akartalak, de nem sikerült, mert én ügyes eltörtem a telefonomat :(

- Szia kiderítették rákos vagyok. Vagyis van egy daganatom, ami rossz indulatú. :( Egyébként hogy lehettél - ennyire szerencsés?!

- Úristen, nem akarom elhinni bárcsak ott lehetnék melletted. Hiányzol nagyon Enn. :( Hidd el biztos jobb lesz. Amúgy beleejtettem a teámba :S.

- Mindegy ne is foglalkozz vele. És nekem is hiányzol. Grat.

- Már hogyne foglalkoznék vele. Hol vagy? Köszi. <3

- :) New Jersey mellett. <3

- Ú majd meglátogatlak. Oki? :3

- Oki :3 Na megyek szia puszi és jó éjt. Vigyázz magadra.

- Puszi, jó éjt és nagyon nagyon nagyon vigyázz te is, remélem jobban leszel.

Azzal kikapcsoltam a laptopom. Anyu bejött a szobámba.

- Ma itt alszom, nem indulok útnak ilyen messze. Majd holnap.- simogatta meg az arcom. 

- Rendben.- öleltem meg. Imádok zenét hallgatni úgyhogy nem tudtam megállni, hogy ne rakjak be valamit. Amúgy már elég késő is volt fél tizenegy. Másra már nem is volt erőm.