Nem hiszem el!
Anya mondatát többször átgondoltam, és egyszerűen nem értettem miért mondta azt,hogy "nem lesz semmi baj" talán valami baj történt, a saját balesetemen kívül.Megkérdeztem volna tőle,de lement a büfébe vagy hova, én is mentem volna utána, csak az a hülye infúzió nem csepegett még le, és a nővérek meg amúgy sem engedtek volna le!Hát van ilyen.Odanyúltam az asztalra, a telefonomért, hogy felhívjam Lilit,de biztos még órája volt, mármint nem rendes órája, hanem külön órája, bár azon nincs megszabva,hogy nem telefonálhat, de azért még sem akartam zavarni.Megnéztem a poumat elbabráltam vele, megetettem, megitattam amikor teljesen belemerültem, a doktor úr nyitott be.
-Enn!Majd megkapod a harmadik infúziódat,mert amikor megvizsgáltunk akkor elég sok víz hiányod volt eredetileg is, majd holnap lehet, hogy kiengedünk, de először egy teljesen új szűrővizsgálatot csinálunk,anyukád nem mondta, hogy...-elhallgatott.Mire válaszolni akartam, már ki is ment a kor teremből.
Mi van itt őrültek háza?!(az is van,mivel ez egy kórház).Anyukám nem akarja elmondani miről van szó, a doktor úr is titkolózik!Talán...talán..nem az nem lehet!Biztos, hogy nem!Ekkor nyitott be anyum, és láttam, hogy könnyes a szeme.
-Mi történt???-kérdeztem kétségbe esve.
-Enn! Két dologról is szeretnék veled beszélni!Az egyik, hogy ...hogy...nem tudom elmondani, olyan nehéz, ha megtudod, egy világ omlik össze benned, mert bennem már összeomlott!-és ugyanúgy, megint kitört belőle a sírás.
-Anya kérlek mondd el!!!Már én is a sírás határán vagyok,ha nem mondod el nekem mitől vagy ilyen szomorú!-néztem rá, és megfogtam a kezét, amiben egy használt zsebkendőt tartott, felnézett rám,már nem sírt.
-Szívem!Már a doktor úr is tud arról a bizonyos dudorról, ami..ami..igazából, egy daganat,Enn, még nem biztosak az eredmények, ne gondolj mindjárt rosszra, itt vagyok veled és vigyázok rád!-ölelt át, mert amikor meghallottam, azt, hogy van egy daganatom, kitört belőlem is a sírás, amit végképp nem tudtam abbahagyni!
Álomba sírtam magam, de tényleg álmodtam valamit, egy virágos réten vagyok, és a naplementét nézem!
Este fél kettőkor felkeltem,hogy igyak,aztán visszaaludtam.Reggel felébredtem,és a nővér fogadott, hogy készüljek el, mert egy szűrővizsgálaton leszek, ahol kiderítik, hogy rosszindulatú-e a daganatom.Anya hozott magának kávét,nekem is hozott volna,de éhgyomorra kell menni a vizsgálatra.
-Jó reggelt!-mosolygott,de láttam,hogy meg van terhelve az arca.
-Hát jónak nem mondhatnám,de reggel van!-mondtam komoran.Ekkor nyitott be újra a nővér,hogy menjek, mert már tényleg vár a doktor úr!
Besétáltam, a vizsgálóba, és meghallgatták a szívemet, a hasamat újra megnézték, vért is vettek tőlem.
-Jól vagy?-kérdezte John doktor kedvesen,bár látta csupa szomorúság az arcom.-Megértem ha nem akarsz erről beszélni, de ne gondolj rosszra, az is biztos, hogy csak mi tévedtünk, de nem lesz tényleg semmi baj!
-Gondolja?-néztem fel rá.
-Tudom!-jelentette ki.-A leletek ma este jönnek ki.És akkor majd mindent megtudsz időben.
Kisétáltam anyához,aki a telefont adta a fülemhez!Az apám volt az!
