6. rész

Mégis?

A kocsi alatt lévő kövek zaja ébresztett fel az álmomból, ugyanis elaludtam útközben. 3-kor indultunk el most fél 5 van, kicsit kezdett sötétedni, és lassan a lámpák is világítottak. Az ablakon bámultam ki, figyeltem ahogy elhaladunk a nagy Tölgy fák mellett. Olyan volt, mintha nekik is lábuk lett volna, és jönni kezdtek volna utánunk.

- Na hogy vagy kicsim?- kérdezte anyu, és a visszapillantóba nézett. Most jobban vagyok, mint ahogy eljöttünk a kórházból.

- Jobban.- csuktam be a szemem újra, de aztán kinyitottam, mert valami, ill. valaki a fejemben volt. A telefonszám, és Ő. Elővettem a zsebemből a kis cetlit, amire rá írta az E-Mail címét, és a számát. Emellett, még kavicsokat, üres cukros papírt, és egy karkötőt ami nem is az enyém volt. Egy kis maci lógott rajta sok virággal. Megnéztem jobban, és a rajta lévő pici bilétán egy név volt: Christian. A szívem elkezdett zakatolni, és még, hogy ő nem tud felkelni. Mindjárt fel is húztam az ékszert, és nézegettem a csuklómon. Annyira boldog voltam, és egy picit talán tényleg egy picurit el tudtam hessegetni a tényeket. Anyu megtörte a csendet.

- Minek örülsz ennyire?- fordult hátra. Inkább nem mondok még semmit neki.

- Ööö, láttam egy kicsi mókust rohanni, és olyan aranyos volt.- füllentettem de anya csak a szemöldökét vonta fel.

- Hát, úgy tudom utálod az egér féléket, és ebbe bele tartozik a mókus is.

- Akkor ezek szerint megkedveltem őket, sőt szeretnék egy hörcsögöt.

- Majd meglátjuk, de ha nagyon szeretnél...

Hát persze, hogy nem szeretem az egér féléket, és a hörcsög szerintem tényleg aranyos, de nem élnék vele egy légkörben. Egy tábla volt az úton amire New Jersey volt írva, és lassan beértünk a fővárosba, Trentonba. Az emberek kávézókban ültek és beszélgettek. Voltak akik az utcán zenéltek. Minden szép, és gazdag volt. Egy lány csapat az I Miss The Miseryt énekelték, és egy üveg Jack Daniels a kezükben.

- Anya, ez neked nyugalmas környezet?!- kérdeztem tátott szájjal. Most miért? Ahogy megyünk egyik utcáról a másikra, részeg fiatalokat, vagy bulizókat látunk.

- Hát, amikor mi itt voltunk apáddal utoljára akkor nem ilyen volt.- nézett körbe. 

- Apám is volt itt?- kérdeztem meglepetten, mert én kiskoromban úgy ismertem utál más környezetben lenni, de azóta lehet, hogy megváltozott, Sőt biztos vagyok benne, hisz 9 éves koromban láttam utoljára, és már abból csak kép foszlányok maradtak meg bennem.

- Igen, itt volt a nászutuk egy nagyon szép szállodában.- válaszolt komoran. Nem szeret ő sem beszélni apámról, felidézi benne a rossz emlékeket, amikor megtudta, hogy van egy nője, és már legalább egy éve együtt vannak. A város szélén voltunk, de akkor már teljesen sötét volt, de csak a fákat, a bozótot és egy nagyon szép házat láttam, ahova bekanyarodunk. Óriási volt, olyan mint azokban a kosztümös filmekben. Nagy erkély, lekerekített ablakok, és sok-sok virág. Valamint egy kis kupola az emeleten túl. Mintha a mesében lennénk. Egy szomszéd sem volt a közelben.

- Megérkeztünk, telefonálok Marie nénikédnek.- nyomkodta anya az okos telefonját, amit tőlem kapott karácsonyra. Ahhoz képest elég jól tudja kezelni. - Rendben, azt mondja nyugodtan menjünk be, Thora a lánya segít bevinni a bőröndöket. - Légy velük kedves, mert most halt meg a férje Marienek és biztos nem dolgozta még fel.

- Oké, én mindig úgy kezdek mindenkivel, hogy kedves vagyok, úgyhogy ezzel nem lesz probléma.- mosolyogtam.

Kiszálltunk a kocsiból, és a csomagtartóban bóklásztunk, amikor megjelent előttünk Thora.

- Sziasztok! Anyu mondta, hogy kell egy kis segítség.- köszönt barátságosan.

- Szia!- üdvözöltem én is normálisan.- Nem szükséges, de ha nagyon szeretnél.- csináltam, egy fogsoros nevetést. Amikor beléptünk a házba, óriása világítás fogadott. A nappaliban, szemüvegben ott ült Marie.

- Szervusztok kedveseim! Már alig vártam, hogy ide érjetek.- ölelt meg minket. Erős ibolya illata volt, ami beterítette az egész házat.

- Hello!- viszonoztam a köszönést, és az ölelést.

- Biztos nagyon éhesek lehettek, készültem vacsorával, gyertek az étkezőbe. Thora, te addig vidd kérlek fe a bőröndöket.- utasított mindenkit.Mondjuk egy jó vacsora, most nem ártana.

- Hát persze, mindig nekem kell cselédkednem.- tette hozzá a csípős megjegyzést Thora.

- Nem kell, majd mi felvisszük,- szólalt meg anya. Udvarias akart lenni, de Marie rászólt:

- Figyelj, mindig ilyen morcos, most szakított a barátjával. Hagyd csak. Majd megbékél.

Sok finomság között, már teljesen jól laktam. És megkérdeztem, hogy merre van a mosdó. Amikor kimentem, összefutottam a ház kutyájával Jollyval, egyből láttam, hogy egy keverék. a fürdőszoba is nagyon igényes volt. megigazítottam a sminkem, és újra rápillantottam, a csuklómon lévő karkötőre. Eszembe jutott Christian. Hiányzott, pedig  csak két napig voltunk összezárva egy kórterembe, és akkor is csak alig ismerem, de nem érdekel akkor is megfogott benne valami. Megmutatták a szobámat, levendula virágok voltak a falon. Kicsit kipakoltam, elrendezgettem a dolgaimat. Aztán lehuppantam az ágyra és elővettem a laptopomat. Már nagyon régen interneteztem. Facebookon is alig voltam az utóbbi időben. mikor beléptem, Lili rögtön rám is írt. 

- Szia hogy vagy, hívni akartalak, de nem sikerült, mert én ügyes eltörtem a telefonomat :(

- Szia kiderítették rákos vagyok. Vagyis van egy daganatom, ami rossz indulatú. :( Egyébként hogy lehettél - ennyire szerencsés?!

- Úristen, nem akarom elhinni bárcsak ott lehetnék melletted. Hiányzol nagyon Enn. :( Hidd el biztos jobb lesz. Amúgy beleejtettem a teámba :S.

- Mindegy ne is foglalkozz vele. És nekem is hiányzol. Grat.

- Már hogyne foglalkoznék vele. Hol vagy? Köszi. <3

- :) New Jersey mellett. <3

- Ú majd meglátogatlak. Oki? :3

- Oki :3 Na megyek szia puszi és jó éjt. Vigyázz magadra.

- Puszi, jó éjt és nagyon nagyon nagyon vigyázz te is, remélem jobban leszel.

Azzal kikapcsoltam a laptopom. Anyu bejött a szobámba.

- Ma itt alszom, nem indulok útnak ilyen messze. Majd holnap.- simogatta meg az arcom. 

- Rendben.- öleltem meg. Imádok zenét hallgatni úgyhogy nem tudtam megállni, hogy ne rakjak be valamit. Amúgy már elég késő is volt fél tizenegy. Másra már nem is volt erőm.

5. rész

Komoly?

Reggel amikor felkeltem, teljesen be volt dagadva a szemem a sok sírástól. A fiú már fenn volt és a telefonját babrálta. Olyan kár, hogy még mindig nem tudom a nevét. A paplan alól kuksoltam, mire megszólalt:

- Reggelt! Jobban vagy?- nézte még mindig a telefonját. Olyan helyes, de ezt biztos Ő is tudja.

- Neked is! Hát nem mondanám, de legalább már tudok mindent.- mondtam nyűgösen. Aztán felém pillantott, csábos barna szemével. - Egyébként mi jót csinálsz a telefonoddal?

- Ja, egy filmet nézek. Éhezők viadala. Nézzük együtt?- mosolygott felém. Nagyon meg tudja babonázni az embert, főleg ha ilyen helyes valaki.

- Nem, nem nagyon érdekel.- jelentettem ki, de belül nagyon is szerettem volna vele filmet nézni. És különben is még úgysem láttam az Éhezők viadalát.

- Ahogy gondolod.- dugta vissza a fülesét a fülébe.

*

Fél óra telt el, és én még mindig az ágyban gubbasztottam. Szét vetett az unalom, bár a jövőmön és a továbbiakon is gondolkoztam, de nem túl szórakoztató egy program.

- Mégis belenéznék a filmbe.- nyögtem ki végül, mert hát ez az igazság.

- Tudtam, hogy megfog változni a véleményed, és újból én nyertem!- nézett fel büszkén.

- Nem változott meg egyáltalán, csak érdekel a film!- jelentettem ki.

- Akkor az előbb mért mondtad, hogy nem érdekel a film?- vonta fel a szemöldökét.
- Hát, hát, akkor még nem érdekelt, ömm, de most már igen.- hadováltam össze vissza minden hülyeséget.
- Na gyere ide.- paskolta meg a az ágyat, és arrébb húzódott. Csak az az egy bibi volt, hogy ez egy kor terem, és két ágy volt és mind a kettő egy személyes, vagyis mellé kell, hogy feküdjek, OMG!. Tudom ez nem nagy cucc, de ő olyan helyes, és gondolom, hogy minden lánynak ez a vágya. Biztos annyi csajt kap magának, amennyit csak akar. Kicsit zavarban voltam, pedig nem nagyon kéne mivel már 16 éves vagyok.
- Hát oké.- keltem fel az ágyamból és átsétáltam az ő ágyába. Megéreztem az illatát, olyan kellemes volt. Elindította újra a filmet. És amikor már a végéhez közeledtünk, anyu benyitott.
- Oh! Milyen kis aranyosak vagytok, hogy együtt játszotok.- nézett ránk, meghatódva. Már csak ez hiányzott.
- Anya! Nem játszunk, hanem filmet nézünk!- fogtam a fejem.
- A mai világban már a 16-17 éves fiatalok, nem játszanak már, pedig amikor én is ilyen idős voltam, előszedtem az antik babáimat, és a dáma játékomat. Tea délutánoztunk, és meséket néztünk.- gondolt vissza a szép emlékekre. Én pedig majdnem elsüllyedtem.
- Anya, kérlek!
- Jól van, jól van! Egyébként is szerettem volna veled beszélni, a tegnapiról. Tudom, hogy nagyon megviselt, és engem is, ezért a Dr. úr egy terápiára írt ki téged.- sütötte le a szemét.
- Légyszíves várj meg itt.- kértem a fiút.
- Menj csak, és egyébként is, úgysem tudok innen felállni.- mutatott az infúziójára, nevetve. Én is mosolyogtam. Amikor anyuval kimentünk a kórház udvarára, akkor folytatta:
- Szóval a Dr. úr egy olyan terápiára írt ki téged, ahol a természetben vagy, mert úgy gondolta ez jobbat tesz neked egy kicsivel, hogy feldolgozd a történteket. És tudod Marie nagynénikédnek van az az erdő melletti óriási gyönyörű háza, tele nyugalommal, nagyon harmonikus. Addig nem mennél iskolába. Aztán döntünk a többi dologról.
- És ez mégis meddig tart?! Milyen messze van az otthonomtól? A barátaimtól? Hogyan gondoltad ezt?, hogy csak így csapott papot itt hagyok?!. Milyen dolgok?- megint megtelt a szemem könnyel, és kitört belőlem a zokogás. Anya magához szorított, és a fejemet simította. - Nem akarok innen elmenni! Nem! Nem!- vettem szaggatottan a levegőt.
- Kicsim ne sírj, hidd el jót tesz neked! Marie néni is ott lesz, és vigyázni fog majd rád.- csitítgatott. Kicsit meg nyugtatott.
- És te? Te hol leszel?- néztem fel rá.
- Nem mehetek el veled, különben kirúgnak, de minden hétvégén meglátogatlak!- ígérte meg. - Akkor beleegyezel?- kérdezte. Ebben a néhány percben, én is úgy gondoltam, nyugalommal mégis könnyebb mindennap úgy felkelni, hogy tudod, rákos vagy. Talán a szemem előtt fog leperegni az életem, de talán az apróbb örömöket, meg kell élni, és lehet, hogy most az lesz.
- Igen!- szorítottam össze a fogam.
- Rendben. Én már otthon összepakoltam neked a cuccaidat és behoztam őket. Öltözz fel mert mindjárt indulunk, a Dr. úr elengedett téged. Ha sietünk akkor 2 óra múlva már ott is leszel. Bementem a szobába, és elővettem, egy tiszta ruhát. Miután az öltözködésből is vissza értem, a fiúhoz szóltam:
- Most indulunk, a nagynénémhez, állítólag valami terápia. Örülök, hogy láttalak, és hogy megismertelek.- öleltem meg. És ő is viszonozta.
- Vigyázz magadra, és várj! Az E-Mail címemet leírom + a telefonszámom is.- állított meg az ajtónál.
- Oké, az enyém is itt van.- adtam oda a kis cetlit. Aztán kiléptem az ajtón, és már a folyosón mentem, de valamit még otthagytam, a nevét. Gyorsan visszaszaladtam.
- Na mi maradt itt?- kérdezte nevetve.
- A neved! A nevedet még nem tudom.- néztem rá tágra nyitott szemekkel.
- Christian.
- Akkor szia Christián.- azzal tényleg kiléptem az ajtón, és szaladtam, a kocsihoz mert már anyu készenlétben volt. Beszálltam, és bedugtam a fülesem, és azt láttam elhagyjuk a kórházat. Szóval még is tudom a nevét, Christian.

4.rész

Nem vészes!

Nem akartam beleszólni a kagylóba!Az apám tényleg csak most hív fel?Ezt meg tehette volna 2 évvel hamarabb is.

-Enn,légy szíves beszélj apáddal!-kérlelt anya,de nem mondtam semmit csak a fejemet ráztam.-Akkor legalább köszönj neki!

-Szia!-köszöntem neki nagy meg erőltetésemre.Ugyan már!

-Szervusz szívem!-csinált úgy mintha én lennék a szíve csücske.És ezután visszaadtam a telefont.Bementem a kor termembe, nagyon meglepődtem,ugyanis lett egy szobatársam, de hisz ő a sulinkba jár, mindig is helyes és normális srácnak tartottam.Valami sport magazint olvasott, amikor megszólalt.

- Hello!-pillantott felém.

- Szia!-néztem vissza.

- Hogy-hogy itt vagy?Csak nem neked is róka koma visszatérés van a gyomrodban?-kérdezte jó pofisan.

- Ömm, nem csak kivizsgáláson vagyok itt!-rögtönöztem, bár igaz is nem?

- Már értem!Szóval akkor azért vagy pizsamában!?-gúnyolódott.

- Istenem!Muszáj ki forgatnod a szavaimat?-csodálkoztam sértődötten.Már nem is olyan normális.

- Bocs, hogy élek!-kacsintott rám, amitől én egyből elpirultam, bár melyik lány nem?

- Ne szemtelenkedj!-raktam a kezem a derekamra.

- Hoppá!Enn, bekeményít műsora!-röhögött fel.Most komoly, hogy a nevemet is tudja?!

- Honnan ismersz egyáltalán?-tettem fel neki ezt a kérdést ami elég hülyén hangzott.

- Suli.-felelt egyértelműen, és furcsán nézve.

- És a nevemet honnan tudod?-vágtam egyet a combomra.(Kicsit fájt!Au)

- Khm...Rá van írva a köntösödre:My name is:Enn!-röhögött fel.Amitől egy kicsit én is el mosolyodtam.

- A fenébe!Tényleg.-vörösödtem el, de csak tettetve.-Egyébként elestél, hogy így áll a hajad?-vágtam vissza.Amúgy az a fél oldalas felnyalt hajra gondolok,ami manapság a fiúk divatja.

- Csak balról fúj a szél!-húzta féloldalas mosolyra a száját

- Nem is tudtam,hogy ennyire beképzelt vagy!-hőköltem hátra, de tényleg meglepett.

- Csak is! Tudod ez az imaginem.-mondta tettetett bájgúnár hangon.

- Áhh!Bájgúnár tagokkal nem foglalkozom!Kérem a következőt!-vettem kicsit ütősebbre a dolgokat.

-Feladom!Te nyertél!-adta meg magát.És én büszkén így szóltam:

-Na azért!

Anya nyitott be, egy cukros zacskóval.

- Már össze is barátkoztatok?-kérdezte meghatódva.

- Ti ismeritek egymást?-csodálkoztam.
- Hát, anyukájával nagyon jóban vagyok-mosolygott, és a kezembe nyomta a cukros zacsit amire én nagyon rosszallóan pillantottam.- Hoztam egy kis édességet, habcukor, grillázs, és egy kis tutti frutti. remélem szeretitek!
- Ó! Köszönöm szépen, de én egy falatot sem birok lenyomni a torkomon-utasította vissza, anya pedig megértően bólintott. Hát én nem tiltakoztam az édesség ellen, fogtam a zacskót és turkálni kezdtem benne, a kezem közé akadt egy grillázs amit elkezdtem rágcsálni, de olyan ciki volt, mert ropogott a fogam alatt és ez kicsit hangos volt. Mosolyogva nézett rám a fiú akinek még mindig nem tudom a nevét. Anyu viszont már kiment a kor teremből.
- Szóval elmondanád végre miért vagy itt?-váltott komolyabbra. Még egyik fiú sem csinált így mint Ő.
- Az már biztos, hogy nem lennél a helyemben.-néztem le a földre, miközben a grillázsom utolsó darabját ettem. Miért mondjam el neki? Nem is ismerem! És mi van akkor ha a suliban mindenkinek elmondja?
- Rosszabb mint az én betegségem?, mert egy hányásos cuccnál nem lehet rosszabb szerintem.-kérdezte.
- Még annál is. Tegnap nagyon fájt a hasam sőt, még az előtt is, és azt hittem megjött vagy ilyesmi, de nem egyáltalán nem. Fürdés közben pedig egy kis dudor volt a hasamon, ami szintén rejtélyes dolog volt. Másnap a suliban nagyon rosszul voltam és elájultam, aztán pedig itt ébredtem. És akkor tudtam meg hogy van egy...-és ekkor nem tudtam befejezni a történtek végét, ugyanis újra könnybe lábadt a szemem.-Egy daganatot. A fiú viszont csak ennyit tudott mondani: -Sajnálom.
- Ne! Ne sajnálj, utálom ha sajnálnak.-tiltakoztam. Mégis melyik ember szereti ha sajnálják?! Szerintem senki sem.
- Oké. Ne haragudj. Megértelek, de figyelj mi van akkor ha ez a daganat nem is rosszindulatú?! Akkor sima ügy az egész.-nézett rám mosolyogva. Ő legalább optimista lélek nem úgy mint én.
- Nem tudom, állítólag ma este tudom meg a leleteket, de nem nagyon várom.-sóhajtottam egy óriásit, hogy beleszédültem. -Egyébként meddig leszel itt, már jobban vagy? Nem hánysz?- érdeklődtem, mert ugyanis szerintem sem lehet rosszabb a hányásnál, ilyen átmeneti betegségben.
- Ma nem volt Róka, és szerintem ha így haladok tovább, akkor simán kiengednek már holnap.-mondta bizakodóan, én egy kicsit sajnáltam, hogy már holnap elmegy, de ha minden igaz akkor én is.
- Értem.-szögeztem le.- Mennyi az idő?- néztem rá, és már készültem elővenni a telefonomat, de ő gyorsabb volt.
- 20:00, háh már megint én győztem.
- Azt kötve hiszem. Na kimegyek hátha megtudok valamit.- nyitottam ki az ajtót.
- Oké, sok szerencsét!-bólintott. Én pedig rámosolyogtam. Amikor kimentem, anyát kerestem a büfénél, de nem találtam ott. Éppen, Dr. John jött velem szemben.
- Látom jobban vagy!- mondta. Már amennyire jól.-Megvannak a leletek, de ehhez anyukádat is meg kell várnunk, aki épp most jött meg.- nézett anyára.
- Jó estét! Siettem ahogy tudtam!- fújta ki magát, ugyanis tényleg látszott, hogy futott.
- Hol voltál?- kérdeztem.
- Egy pár dolgot vettem.
- Oké.
- Akkor elmondanám az eredményeket.-törte meg a csendet a doktor úr.-Kérem nyugodjon meg, és Enn te is! A vizsgálatokkal nem tévedtünk, tényleg van egy daganatod, de attól tartok rosszindulatú.
- Értem.-szólalt meg anya. Én nem éreztem semmit, egyszerűen fogtam magam és vissza sétáltam a szobámba.
- Na mi lett?- nézett eléggé bizakodóan rám a fiú.Annyit mondtam: -Rosszindulatú.
Ledobtam magam az ágyamra, bedugtam a fülesem, elfordultam. Haragudtam mindenkire az egész világra, azt gondoltam mindenki tehet róla, hogy velem ez történik. Ilyenkor csak egyetlen dolog nyugtat meg: a zene.

3.rész

Nem hiszem el!

Anya mondatát többször átgondoltam, és egyszerűen nem értettem miért mondta azt,hogy "nem lesz semmi baj" talán valami baj történt, a saját balesetemen kívül.Megkérdeztem volna tőle,de lement a büfébe vagy hova, én is mentem volna utána, csak az a hülye infúzió nem csepegett még le, és a nővérek meg amúgy sem engedtek volna le!Hát van ilyen.Odanyúltam az asztalra, a telefonomért, hogy felhívjam Lilit,de biztos még órája volt, mármint nem rendes órája, hanem külön órája, bár azon nincs megszabva,hogy nem telefonálhat, de azért még sem akartam zavarni.Megnéztem a poumat elbabráltam vele, megetettem, megitattam amikor teljesen belemerültem, a doktor úr nyitott be.

-Enn!Majd megkapod a harmadik infúziódat,mert amikor megvizsgáltunk akkor elég sok víz hiányod volt eredetileg is, majd holnap lehet, hogy kiengedünk, de először egy teljesen új szűrővizsgálatot csinálunk,anyukád nem mondta, hogy...-elhallgatott.Mire válaszolni akartam, már ki is ment a kor teremből.

Mi van itt őrültek háza?!(az is van,mivel ez egy kórház).Anyukám nem akarja elmondani miről van szó, a doktor úr is titkolózik!Talán...talán..nem az nem lehet!Biztos, hogy nem!Ekkor nyitott be anyum, és láttam, hogy könnyes a szeme.

-Mi történt???-kérdeztem kétségbe esve.

-Enn! Két dologról is szeretnék veled beszélni!Az egyik, hogy ...hogy...nem tudom elmondani, olyan nehéz, ha megtudod, egy világ omlik össze benned, mert bennem már összeomlott!-és ugyanúgy, megint kitört belőle a sírás.

-Anya kérlek mondd el!!!Már én is a sírás határán vagyok,ha nem mondod el nekem mitől vagy ilyen szomorú!-néztem rá, és megfogtam a kezét, amiben egy használt zsebkendőt tartott, felnézett rám,már nem sírt.

-Szívem!Már a doktor úr is tud arról a bizonyos dudorról, ami..ami..igazából, egy daganat,Enn, még nem biztosak az eredmények, ne gondolj mindjárt rosszra, itt vagyok veled és vigyázok rád!-ölelt át, mert amikor meghallottam, azt, hogy van egy daganatom, kitört belőlem is a sírás, amit végképp nem tudtam abbahagyni!

Álomba sírtam magam, de tényleg álmodtam valamit, egy virágos réten vagyok, és a naplementét nézem!

Este fél kettőkor felkeltem,hogy igyak,aztán visszaaludtam.Reggel felébredtem,és a nővér fogadott, hogy készüljek el, mert egy szűrővizsgálaton leszek, ahol kiderítik, hogy rosszindulatú-e a daganatom.Anya hozott magának kávét,nekem is hozott volna,de éhgyomorra kell menni a vizsgálatra.

-Jó reggelt!-mosolygott,de láttam,hogy meg van terhelve az arca.

-Hát jónak nem mondhatnám,de reggel van!-mondtam komoran.Ekkor nyitott be újra a nővér,hogy menjek, mert már tényleg vár a doktor úr!

Besétáltam, a vizsgálóba, és meghallgatták a szívemet, a hasamat újra megnézték, vért is vettek tőlem.

-Jól vagy?-kérdezte John doktor kedvesen,bár látta csupa szomorúság az arcom.-Megértem ha nem akarsz erről beszélni, de ne gondolj rosszra, az is biztos, hogy csak mi tévedtünk, de nem lesz tényleg semmi baj!

-Gondolja?-néztem fel rá.

-Tudom!-jelentette ki.-A leletek ma este jönnek ki.És akkor majd mindent megtudsz időben.

Kisétáltam anyához,aki a telefont adta a fülemhez!Az apám volt az!

2.rész

Érdekes!

Reggel,fél hét van,és már egy kicsit javult,a hasfájásom.illetve a görcsölésem,szóval anyu azt mondta,hogy nyugodtan menjek iskolába,ennek viszont már annyira nem örültem.

-Kicsim!Gyere,mert mindjárt elkések!-mondta anyum,aki kicsit ideges volt,márpedig nem igen szokott az lenni.

-Oké,csak még átnéztem a tanulni valókat,mert ma matekból témazáró dolgozat van!-védtem magam.

-Jól van,jól van,csak gyere már légy szíves!-sürgetett még jobban,de az én tempómban,még a Tesco is bezárna,pedig az igen sokáig van nyitva.Amikor beültünk a kocsiba,a telefonommal babráltam,mert kaptam egy üzenetet Lilitől,a legjobb barátnőmtől:

Lili:Hol vagy?Nem emlékszel?!,ma azt mondta a tanár,hogy hamarabb jön be órára,és már rég elkezdődött!

Enn:Ó a francba!Teljesen ki ment a fejemből,ugyanis tegnap jól kifárasztottak.Mary az unoka húgom volt itt,és egy lépést sem tudtam mozdulni tőle!

Lili:Ja,az a kis csiriz?!

Enn:Az,de már itt vagyok a suli kapuja előtt mindjárt jövök!

Lili:Ok!

Miután elbúcsúztam anyától,rohanva futottam be az osztályomba,ahol a nyelvtan tanárom fogadott.De jó,és ez még nem minden,még a hetes is én voltam,akinek sosem lenne szabad elkésnie!Harry tanár úr egyébként,nagyon jó fej,és mindent el szokott nézni,úgyhogy most is ebben reménykedtem.És voálá,be is jöttek a számításaim!
-Enn!Miért késtél?-vonta fel a szemöldökét,és morcos arcot tettetve,mert biztos voltam abban,hogy nem dühös.
-Elnézést,teljesen ki ment a fejemből,hogy ma hamarabb jön be a tanár úr!-mondta el a teljes iagzságot.
-Na,gyorsan ülj le a helyedre!-intett Lili mellé,aki éppen a házi feladatát másolta Nickiről,akinek mindig kész a leckéje,ugyanis nagyon szeret tanulni,hű én nem értem mi a tanulásban a jó,szerintem nagyon fárasztó meg ilyesmi,de azért én mindig elkészítem a házit,és tanulok amire kell.Egyébként Nicki nagyon aranyos,és ő is az egyik legjobb barátnőm.Pénteken így is egy ottalvós bulit rendezünk nálunk,de még így is csak kedd van.Sajnos.Gyorsan kiraktam a nyelvtan cuccom a padra,és próbáltam az órára koncentrálni,de egyszerűen nem ment,mert valahogy bekattant hogy tegnap megláttam a hasamon azt a kis dudort,és arra gondoltam mi van ha esetleg lenyeltem valami műanyag darabkát és megakadt a hasamban,(bár ez enyhén szólva hülyeség,mert nem akadhat meg pont ott)kicsit felemeltem a pólóm a pad alatt és megnéztem,a ki türemkedést,és azt láttam hogy sokkal nagyon volt mint tegnap,akkor már egy kicsit kezdtem meg ijedni.De jó,nyelvtan óra után matek TZ! ÉS SEMMIT NEM TUDOK!!!
-Lili gyere egy kicsit arrébb-hívtam teljesen külön a többiektől.Ugyanis van egy olyan lány az osztályunkban aki,mindenki életét megkeseríti,és a két csatlósáról már ne is beszéljünk,igaz azok már nem a mi oszt. társunk volt.
-Képzeld,tegnap olyan rosszul voltam,és most is egy kicsit émelygek!-panaszoltam Lilinek,a rejtélyes rosszul létemet.
-Jajj,biztos bekaptál valami vírust,egyáltalán ettél rendesen?-nézett rám gyanakvóan,és az állát vakargatva.
-Persze,mindig eszek reggel,hisz tudod mennyire kajás vagyok,de figyelj nézd mi van a hasamon-mutattam meg a kis dudort,amire így reagált:
-Ez biztos valami allergia!
-Allergia?Ilyen tünetekkel?!,mert én már arra is gondoltam,hogy a tegnapi edzésem miatt van,de szerintem nem.
-Mindegy hagyjuk,szerintem az és kész!-dobbantott egy nagyot amire egy páran odafigyeltek,amúgy Lili pontosan az a "jól megmondom" lány,úgyhogy nem is várhattam tőle valami nagy pátyolgatást.
-És amúgy,nem akarok matek témazárót írni!Majd valahogy,puskázok,vagy ki bújok alóla,de még tanulni sem tanultam rá,szóval...-gondolkodtam ezeken a választási lehetőségeken,amikor megláttam a sarkon hallgatózni Monicát,aki gyorsan elkapta a fejét és elszaladt,a flipp- flappjában.Csak ezt ne,és ha tényleg teljesen mindent hallott?Akkor már teljesen kétségbe voltam esve,hogy beköp a matek tanárnak!Becsengettek,és a tanterembe kellett menni,amikor egy kicsit jobban émelyegtem.
-Rendben gyerekek!Akkor egy tollat készítsetek ki!-utasított minket Marple tanárnő.Amikor kiosztotta dolgozatokat,és beleakartam kezdeni,egyszerűen rám tört az álmosság, lehajtottam a fejem a padra,de közben szólt a tanárom:
-Nerich Enn!Szemtelenkedik az órámon?Szépen pihenget míg a többi szenved a témazárókkal?!
-Elnézést tanárnő!Csak annyira...közben ásítottam egy nagyot.
-És még ásít is!Hallottam,hogy ki akarsz bújni a dolgozat alól,és,hogy puskázni akartál!Velem nem fogsz szórakozni!Rögtön megkapod az egyest!-ordított rám,de én csak azt hajtogattam,elnézést,elnézést,elnézést,eközben leestem a székemről és alig hallottam,és láttam valamit,annyit éreztem hogy Lili kiabál,hogy keljek fel!

*

A kórházban ébredtem,infúzióval bekötve,és anya ült mellettem.

-Szívem!Ébren vagy?A doktor úr is mindjárt itt lesz!Pihenj még!-mosolygott rám anya.

-Anya mi történt velem?-kérdeztem kétségbe esve.

-Leestél a székedről,és beverhetted a fejed.-nézett a szemembe.Próbáltam felkelni,és sikerült is,de abban a pillanatban lépett be a doktor.

-Á!Már Jobban is van a betegünk!-mondta,örömmel.

-Jó napot!Nerich Enn vagyok!-üdvözöltem.

-Szervusz!Dr.Kugl Jhon vagyok!-fogott kezet velem.Ezután félrementek beszélgetni,de amint láttam anya,olyan kétségbe esett fejet vágott,és közbe rám nézett.Talán, már a sírás határán volt,és én nem tudtam elképzelni mi lehet az a nagy aggodalom,amikor odajött hozzám megfogta a kezem,és csak annyit mondott:

-Nem lesz semmi baj!

1.rész

Érdekes!

Az edzésemből hazaérve,hulla fáradtan dőltem le az ágyamra,tudtam,hogy még tanulnom is kéne,de még annyi erőm sem volt.Mielőtt majdnem elaludtam volna,anya kopogott a szobám ajtaján.

-Enn kicsikém,vendég jöttek hozzánk,az unoka húgod van itt,Mary,légy szíves üdvözöld,lent vár a nappaliban!Hallottad?-mondta anya,aki mindig imádja ha itt van Mary,mert olyan jókat beszélgetnek,de csupán csak 7 éves,de...végül is,míért ne lehetne jól elbeszélgetni vele?! Mindegy.

Semmi kedvem nem volt le menni 3 dolog miatt is:

-Fáradt vagyok.

-Tanulnom kell,mert holnap matekból írunk témazárót.

-És nem akarok vele Barbi babázni.

Ezt olyan nehéz megérteni mindenkinek?!Nagy megeröltetésemre,végül sikerült kimásznom az ágyamból,kicsit rendbe szedtem magam.

Miután lementem a lépcsőn,a nyakamba ugrott a drága unoka húgom,és azt ordibálta:

-Barbizzunk,barbizzunk,barbizzunk!!!-komolyan,olyan hangerővel bír ez a csöppség,(egyébként,már nem olyan csöpp),hogy az valami kibírhatatlan!

-Mary,nyugi!Először gyere,és együnk valami szendvicset!Oké?-ajánlottam,fel neki,mert én már farkas éhes voltam.-Mogyoró vajas szendvics?Esetleg palacsinta?-tettem fel ezt a két lehetőséget neki,ugyanis csak ezeket eszi meg.

-Legyen mondjuk,mogyoró vajas szenya!-választotta,az egyszerűbbet,bár az nekem is jobban ízlett.

Miután,én megettem a szendvicsem,kicsit görcsölt a gyomrom,talán megjött?!Elindultam a mosdó felé,de Mary utánam kiáltott:

-Enn!Hova mész?Nem jössz játszani?

-Óóó! Csak a mosdóba megyek,megfürdök!Te addig nyugodtan tévézz!-válaszoltam,bár kicsit féltem attól,hogy elrontja,vagy ilyesmi,de nem,tudott mindent,oké,megnyugodtam.Megengedtem,a kád vizet,és a "legjobb" tusfürdőt raktam bele,amit a nagymamámtól kaptunk,valami kecske tejes-barackos összeállítás volt,ugyanis valami test ápolási bio cégnél dolgozott.Majd szólok anyának vegyen valami jobb illatú,normális habfürdőt.Mikor már teljesen elfedte a víz a testemet,mégis észre vettem valamit:egy kisebb dudort a hasamnál,biztosan edzésen szereztem,mert egy nagyot estem amikor alám gurult a labda.Bár,nem volt sebes,sem piros a pukli,csupán egy kicsit érzékeny az érintésre,vagyis magyarul,fájt.Mindegy,tovább nem is foglalkoztam ezzel az üggyel.Felvettem egy tiszta házi ruhát,valami zsiráf volt rajta,és mikor kinyitottam a fürdő ajtaját,Mary a sikolyos maszkomban,rám ordított,és én is reflexből vissza.

-Jesszusom! Nagyon megijesztettél!- mondtam,még most is levegőért kapkodva.

-Az volt a cél!- nevetett egy nagyot,közben én is elmosolyodtam,egy 7 éves,egy 16 évest ijeszteget!Ezt nem fordítva kéne?

-Elég gagyi ötlet volt!-röhögtem ki,de miután elhagyta ez a mondat a számat már meg is bántam,azért még sem kellett volna szegény ennyire leoltani,rögtön felszaladt a lépcsőn be a szobámba,én pedig utána.

-Mary,nem úgy gondoltam,légy szíves gyere ki,ha kijössz,ígérem Barbi babázunk!- kérleltem,mert gondoltam erre biztos felfigyel! És be is jött a számításom,kinyitotta az ajtót és a szekrényemhez indult.

-Leveszed?-kérdezte ártatlan szemekkel,mert amúgy a régi babámat a szekrényem tetején tartom,de sosem játszok már velük,lábujjhegyre állva próbáltam elérni a szélét,de abban a pillanatban,bele nyílalt a fájdalom a hasamba,és hátra estem,Mary már szaladt is anyáért.Bejött a szobámba,és segített felkelni,ugyanis magamtól nem ment volna,annyira fájt.

-Jól vagy?-kérdezte anya,kétségbe esve.

-Persze csak kicsit meghúzódott a hasam edzésen!- mondtam

-Feküdj le az ágyra és pihenj kicsit!- nyugtatott,de eközben csöngettek,biztos Maryért jöttek.

-Szia Enn!És jobbulást!-mosolygott az unka húgom.

-Szia!és köszi.-mosolyogtam én is vissza.

Anya,miután lement,egy jeges zacskóval tért vissza.

-Ezzel hűtsd!-rakta rá a fájós oldalamra.

-Rendben!-csuktam be a szemem,de még gyorsan ránéztem az órámra,kilenc óra volt.Már csak aludni tudtam,remélem reggelre jobban leszek.