Érdekes!
Reggel,fél hét van,és már egy kicsit javult,a hasfájásom.illetve a görcsölésem,szóval anyu azt mondta,hogy nyugodtan menjek iskolába,ennek viszont már annyira nem örültem.
-Kicsim!Gyere,mert mindjárt elkések!-mondta anyum,aki kicsit ideges volt,márpedig nem igen szokott az lenni.
-Oké,csak még átnéztem a tanulni valókat,mert ma matekból témazáró dolgozat van!-védtem magam.
-Jól van,jól van,csak gyere már légy szíves!-sürgetett még jobban,de az én tempómban,még a Tesco is bezárna,pedig az igen sokáig van nyitva.Amikor beültünk a kocsiba,a telefonommal babráltam,mert kaptam egy üzenetet Lilitől,a legjobb barátnőmtől:
Lili:Hol vagy?Nem emlékszel?!,ma azt mondta a tanár,hogy hamarabb jön be órára,és már rég elkezdődött!
Enn:Ó a francba!Teljesen ki ment a fejemből,ugyanis tegnap jól kifárasztottak.Mary az unoka húgom volt itt,és egy lépést sem tudtam mozdulni tőle!
Lili:Ja,az a kis csiriz?!
Enn:Az,de már itt vagyok a suli kapuja előtt mindjárt jövök!
Lili:Ok!
Miután elbúcsúztam anyától,rohanva futottam be az osztályomba,ahol a nyelvtan tanárom fogadott.De jó,és ez még nem minden,még a hetes is én voltam,akinek sosem lenne szabad elkésnie!Harry tanár úr egyébként,nagyon jó fej,és mindent el szokott nézni,úgyhogy most is ebben reménykedtem.És voálá,be is jöttek a számításaim!
-Enn!Miért késtél?-vonta fel a szemöldökét,és morcos arcot tettetve,mert biztos voltam abban,hogy nem dühös.
-Elnézést,teljesen ki ment a fejemből,hogy ma hamarabb jön be a tanár úr!-mondta el a teljes iagzságot.
-Na,gyorsan ülj le a helyedre!-intett Lili mellé,aki éppen a házi feladatát másolta Nickiről,akinek mindig kész a leckéje,ugyanis nagyon szeret tanulni,hű én nem értem mi a tanulásban a jó,szerintem nagyon fárasztó meg ilyesmi,de azért én mindig elkészítem a házit,és tanulok amire kell.Egyébként Nicki nagyon aranyos,és ő is az egyik legjobb barátnőm.Pénteken így is egy ottalvós bulit rendezünk nálunk,de még így is csak kedd van.Sajnos.Gyorsan kiraktam a nyelvtan cuccom a padra,és próbáltam az órára koncentrálni,de egyszerűen nem ment,mert valahogy bekattant hogy tegnap megláttam a hasamon azt a kis dudort,és arra gondoltam mi van ha esetleg lenyeltem valami műanyag darabkát és megakadt a hasamban,(bár ez enyhén szólva hülyeség,mert nem akadhat meg pont ott)kicsit felemeltem a pólóm a pad alatt és megnéztem,a ki türemkedést,és azt láttam hogy sokkal nagyon volt mint tegnap,akkor már egy kicsit kezdtem meg ijedni.De jó,nyelvtan óra után matek TZ! ÉS SEMMIT NEM TUDOK!!!
-Lili gyere egy kicsit arrébb-hívtam teljesen külön a többiektől.Ugyanis van egy olyan lány az osztályunkban aki,mindenki életét megkeseríti,és a két csatlósáról már ne is beszéljünk,igaz azok már nem a mi oszt. társunk volt.
-Képzeld,tegnap olyan rosszul voltam,és most is egy kicsit émelygek!-panaszoltam Lilinek,a rejtélyes rosszul létemet.
-Jajj,biztos bekaptál valami vírust,egyáltalán ettél rendesen?-nézett rám gyanakvóan,és az állát vakargatva.
-Persze,mindig eszek reggel,hisz tudod mennyire kajás vagyok,de figyelj nézd mi van a hasamon-mutattam meg a kis dudort,amire így reagált:
-Ez biztos valami allergia!
-Allergia?Ilyen tünetekkel?!,mert én már arra is gondoltam,hogy a tegnapi edzésem miatt van,de szerintem nem.
-Mindegy hagyjuk,szerintem az és kész!-dobbantott egy nagyot amire egy páran odafigyeltek,amúgy Lili pontosan az a "jól megmondom" lány,úgyhogy nem is várhattam tőle valami nagy pátyolgatást.
-És amúgy,nem akarok matek témazárót írni!Majd valahogy,puskázok,vagy ki bújok alóla,de még tanulni sem tanultam rá,szóval...-gondolkodtam ezeken a választási lehetőségeken,amikor megláttam a sarkon hallgatózni Monicát,aki gyorsan elkapta a fejét és elszaladt,a flipp- flappjában.Csak ezt ne,és ha tényleg teljesen mindent hallott?Akkor már teljesen kétségbe voltam esve,hogy beköp a matek tanárnak!Becsengettek,és a tanterembe kellett menni,amikor egy kicsit jobban émelyegtem.
-Rendben gyerekek!Akkor egy tollat készítsetek ki!-utasított minket Marple tanárnő.Amikor kiosztotta dolgozatokat,és beleakartam kezdeni,egyszerűen rám tört az álmosság, lehajtottam a fejem a padra,de közben szólt a tanárom:
-Nerich Enn!Szemtelenkedik az órámon?Szépen pihenget míg a többi szenved a témazárókkal?!
-Elnézést tanárnő!Csak annyira...közben ásítottam egy nagyot.
-És még ásít is!Hallottam,hogy ki akarsz bújni a dolgozat alól,és,hogy puskázni akartál!Velem nem fogsz szórakozni!Rögtön megkapod az egyest!-ordított rám,de én csak azt hajtogattam,elnézést,elnézést,elnézést,eközben leestem a székemről és alig hallottam,és láttam valamit,annyit éreztem hogy Lili kiabál,hogy keljek fel!
-Enn!Miért késtél?-vonta fel a szemöldökét,és morcos arcot tettetve,mert biztos voltam abban,hogy nem dühös.
-Elnézést,teljesen ki ment a fejemből,hogy ma hamarabb jön be a tanár úr!-mondta el a teljes iagzságot.
-Na,gyorsan ülj le a helyedre!-intett Lili mellé,aki éppen a házi feladatát másolta Nickiről,akinek mindig kész a leckéje,ugyanis nagyon szeret tanulni,hű én nem értem mi a tanulásban a jó,szerintem nagyon fárasztó meg ilyesmi,de azért én mindig elkészítem a házit,és tanulok amire kell.Egyébként Nicki nagyon aranyos,és ő is az egyik legjobb barátnőm.Pénteken így is egy ottalvós bulit rendezünk nálunk,de még így is csak kedd van.Sajnos.Gyorsan kiraktam a nyelvtan cuccom a padra,és próbáltam az órára koncentrálni,de egyszerűen nem ment,mert valahogy bekattant hogy tegnap megláttam a hasamon azt a kis dudort,és arra gondoltam mi van ha esetleg lenyeltem valami műanyag darabkát és megakadt a hasamban,(bár ez enyhén szólva hülyeség,mert nem akadhat meg pont ott)kicsit felemeltem a pólóm a pad alatt és megnéztem,a ki türemkedést,és azt láttam hogy sokkal nagyon volt mint tegnap,akkor már egy kicsit kezdtem meg ijedni.De jó,nyelvtan óra után matek TZ! ÉS SEMMIT NEM TUDOK!!!
-Lili gyere egy kicsit arrébb-hívtam teljesen külön a többiektől.Ugyanis van egy olyan lány az osztályunkban aki,mindenki életét megkeseríti,és a két csatlósáról már ne is beszéljünk,igaz azok már nem a mi oszt. társunk volt.
-Képzeld,tegnap olyan rosszul voltam,és most is egy kicsit émelygek!-panaszoltam Lilinek,a rejtélyes rosszul létemet.
-Jajj,biztos bekaptál valami vírust,egyáltalán ettél rendesen?-nézett rám gyanakvóan,és az állát vakargatva.
-Persze,mindig eszek reggel,hisz tudod mennyire kajás vagyok,de figyelj nézd mi van a hasamon-mutattam meg a kis dudort,amire így reagált:
-Ez biztos valami allergia!
-Allergia?Ilyen tünetekkel?!,mert én már arra is gondoltam,hogy a tegnapi edzésem miatt van,de szerintem nem.
-Mindegy hagyjuk,szerintem az és kész!-dobbantott egy nagyot amire egy páran odafigyeltek,amúgy Lili pontosan az a "jól megmondom" lány,úgyhogy nem is várhattam tőle valami nagy pátyolgatást.
-És amúgy,nem akarok matek témazárót írni!Majd valahogy,puskázok,vagy ki bújok alóla,de még tanulni sem tanultam rá,szóval...-gondolkodtam ezeken a választási lehetőségeken,amikor megláttam a sarkon hallgatózni Monicát,aki gyorsan elkapta a fejét és elszaladt,a flipp- flappjában.Csak ezt ne,és ha tényleg teljesen mindent hallott?Akkor már teljesen kétségbe voltam esve,hogy beköp a matek tanárnak!Becsengettek,és a tanterembe kellett menni,amikor egy kicsit jobban émelyegtem.
-Rendben gyerekek!Akkor egy tollat készítsetek ki!-utasított minket Marple tanárnő.Amikor kiosztotta dolgozatokat,és beleakartam kezdeni,egyszerűen rám tört az álmosság, lehajtottam a fejem a padra,de közben szólt a tanárom:
-Nerich Enn!Szemtelenkedik az órámon?Szépen pihenget míg a többi szenved a témazárókkal?!
-Elnézést tanárnő!Csak annyira...közben ásítottam egy nagyot.
-És még ásít is!Hallottam,hogy ki akarsz bújni a dolgozat alól,és,hogy puskázni akartál!Velem nem fogsz szórakozni!Rögtön megkapod az egyest!-ordított rám,de én csak azt hajtogattam,elnézést,elnézést,elnézést,eközben leestem a székemről és alig hallottam,és láttam valamit,annyit éreztem hogy Lili kiabál,hogy keljek fel!
*
A kórházban ébredtem,infúzióval bekötve,és anya ült mellettem.
-Szívem!Ébren vagy?A doktor úr is mindjárt itt lesz!Pihenj még!-mosolygott rám anya.
-Anya mi történt velem?-kérdeztem kétségbe esve.
-Leestél a székedről,és beverhetted a fejed.-nézett a szemembe.Próbáltam felkelni,és sikerült is,de abban a pillanatban lépett be a doktor.
-Á!Már Jobban is van a betegünk!-mondta,örömmel.
-Jó napot!Nerich Enn vagyok!-üdvözöltem.
-Szervusz!Dr.Kugl Jhon vagyok!-fogott kezet velem.Ezután félrementek beszélgetni,de amint láttam anya,olyan kétségbe esett fejet vágott,és közbe rám nézett.Talán, már a sírás határán volt,és én nem tudtam elképzelni mi lehet az a nagy aggodalom,amikor odajött hozzám megfogta a kezem,és csak annyit mondott:
-Nem lesz semmi baj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése